Fájdalmas-e az éhhalál? - Esetismertetés

dec.19

A 2006 októberében született és 2007 novemberében elhunyt gyermek szüleivel és hat testvérével egy kistelepülésen, egy 15 négyzetméteres szoba-konyhás, erősen leromlott állagú házban élt. A család megélhetését az apa alkalmi munkavégzésből származó jövedelme és a gyermekek után folyósított ellátások jelentették.

A – szakirányú végzettséggel nem rendelkező - családgondozó 2005 januárjától gyermekvédelmi alapellátásban gondozta a családot az iskoláskorú gyermekek igazolatlan hiányzásai miatt. A gyermekeket a jegyző 2005 augusztusában védelembe vette. A védelembe vétel éves kötelező felülvizsgálata előtt a családgondozó tájékoztatta a jegyzőt arról, hogy a téli hónapokban többször tapasztalt a családban nélkülözést, az apa italozó életmódját és azt, hogy a szülők taníttatási és felügyeleti kötelezettségüknek sem tettek maradéktalanul eleget. A gyermekek veszélyeztetettségét az óvoda és az iskola nem jelezte. A családgondozó rögzítette, hogy az anya nyolcadik gyermekével várandós, a védőnő – szóban – tájékoztatatta arról, hogy az asszony rendszeresen járt tanácsadásra, terhességével kapcsolatban probléma nem merült fel. A család legkisebb gyermeke 2006 októberében született meg, koraszülött súllyal. Születését, esetleges veszélyeztetett helyzetét a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai nem jelezték. A községben gyermekorvos nem működött, úgynevezett „vegyes praxisú orvos” látta el az egészségügyi alapfeladatokat, munkáját – átlagosan hathetente – mozgó szakorvosi szolgálat segítette. A gyermek egy hónapos volt, amikor a házorvos megvizsgálta. Súlya akkor 2390 gramm volt, az orvos tápszert írt fel részére. A gyermek két hónapos korában 2850 gramm, három hónapos korában 3330 gramm volt. A kisfiú korától elmaradó fejlődését regisztrálták, szakvizsgálatát, kórházi elhelyezését azonban nem kezdeményezték. A háziorvos utoljára 2007. április 18-án írt fel tápszert a gyermek részére. A gyermek kilenc és fél hónapos korában 5350 gramm volt, ettől kezdve tanácsadásra a szülő nem vitte el. A kisgyermeket 2007. november 5-én bekövetkezett haláláig orvos már nem látta. Súlya halála napján 4000 gramm volt.

A védőnő 2007. augusztus 1-je és november 5-e között öt alkalommal kereste fel a családot, feljegyzései a gyermek alultápláltságát, rossz szociális körülményeit, továbbá azt rögzítették, hogy az anya többszöri hívásra sem vitte el a gyermeket tanácsadásra. A védőnő dokumentációjában ezt követően sem volt nyoma a gyermekjóléti szolgálattal való kapcsolatfelvételnek. 2007 októberében családon belüli erőszak miatt az apa ellen a rendőrség eljárást indított, erről azonban – bár ez kötelessége, nem tájékoztatta a gyermekjóléti szolgálatot. A családgondozó – a haláleset bekövetkezését megelőzően utoljára - 2007. október 24-én látogatta meg a családot, az ekkor készült helyzetértékelésben azonnali intézkedést nem javasolt.

A megyei gyermekgyógyász szakfőorvos véleménye szerint a gyermek minimális, elvárható érték alatt maradó súlygyarapodása már önmagában indokolta volna a gyermek kórházi kezelését. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a gyermek halálának oka a mennyiségi és minőségi táplálkozási elégtelenség miatt bekövetkezett kóros lesoványodás által indikált anyagcserezavar lehetett. A bírósági tárgyaláson az ügyész azon kérdésére, hogy fájdalommal jár-e az éhhalál, a szakértő azt felelte, hogy az éhhalál fájdalmatlan haldoklás.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Bíróság a szülőket bűnösnek találta tizennégy éven aluli gyermek ellen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben és kiskorúak veszélyeztetésében, az apát 15 év, az anyát 13 év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte. Az elhunyt kisgyermek testvéreit a gyámhivatal a haláleset után gyermekotthonban, illetve nevelőszülőknél helyezte el.


Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot folytatott az ügyben és megállapította, hogy a gyermekjóléti szolgáltatás formális működése, a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok jelzési kötelezettségének elmaradása, együttműködésük teljes hiánya, a gyermeki jogok érvényesülése érdekében a megfelelő intézkedések elmulasztása visszásságot okozott az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető kiemelt védelemhez fűződő jogával összefüggésben. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a csecsemő veszélyeztetettségéről tudomással bíró egészségügyi szolgáltatók súlyos mulasztása sértette a csecsemő élethez való jogát. A biztos javasolta a szociális és munkaügyi miniszternek, hogy kezdeményezze a gyermekvédelmi törvény olyan irányú kiegészítését, amely a törvényben foglalt jelzési kötelezettségek elmulasztás estén alkalmazandó következményeket is következetesen rendezi. Az OBH 5158/2007 számú jelentésében a biztos ajánlást fogalmazott meg a Magyar Orvosi Kamara elnökének, mely arra irányult, hogy az orvosok továbbképzése során fordítsanak kiemelt figyelmet a jelzési kötelezettség teljesítésére.

Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Projektfüzetek Gyermekjogi projekt 2009/3 alapján.

  • A szakmai blog révén folyamatosan szeretnénk elméleti szakmai segítséget nyújtani mindazon szakembereknek, akiknek szükségük van eseti konzultációra. Kicsiny csapatunk itt várja szakemberek jelentkezését, esetleg 1-1 eset bemutatását, melyek oktatási célt szolgálhatnának. Várjuk továbbá problémák felvetését is, melynek közös megvitatása előbbre tudná vinni a gyermekbántalmazás megelőzésének ügyét.

  • 2011. július. 04.

    Amennyiben észrevétele, kérdése, javaslata van honlapunkkal kapcsolatban, írjon nekünk az alábbi e-mail címre:

    Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

OGYEI © 2011