Minden nap le kellett zuhanyoznom, a nagyapám nézte

szept.19

lekellettzuhanyoznomA szexuális abúzus hivatalosan minden tizedik gyermeket érint Magyarországon, míg Európában az átlag szerint akár minden ötödiket. A magyar adatokkal kapcsolatban azonban némi látenciával kell számolni, ugyanis a legtöbben hallgatnak róla, és nem derül fény a történtekre.

Gyönyörű őszi nap, a Városliget tele van élettel. Gyerekek játszanak, fiatalok futnak, idősebbek csacsognak a fák árnyékában a padokon. A téma, amiért idejöttünk, nagyon nem illik az idilli környezethez. Anna – nevezzük így – mosolygós fiatal nő, mellette műanyag kismotoron két év körüli kisfia.

– Öt évvel ezelőttig nem is emlékeztem semmire – kezdi. Anna egy önismereti csoportba járt, az egyik foglalkozás során villant be az első kép: ő és a nagyapja a fürdőszobában. Innentől kezdve szépen-lassan egyre több emlék tért vissza. – Nagyon jó kapcsolatom volt a nagyszüleimmel, tulajdonképpen ők neveltek fel – mondja. A korábban egy megyeszékhelyen élő családja köztiszteletnek örvendett, sokan irigyelték is őket. Sohasem voltak anyagi ­problémáik, vasárnaponként a család templomba járt, látszólag minden a legnagyobb rendben volt. Anna délutánonként a nagypapával tanult egy eldugott, alagsori szobában.

– A tusolás visszatérő elem volt. Minden délután a tanulási idő alatt le kellett zuhanyoznom, a nagypapám nézte – mondja. Itt azonban nem állt meg a történet, ahogyan egyre több emlék jött föl, kirajzolódott megerőszakolásának képe is.

Nagyjából nyolcéves lehetett, amikor az egész kezdődött, és tizenegy éves, amikor a nagyanyja rájött, mit művel a férje.

– Nem beszéltünk róla, nem mondta el senkinek, annyi változott, hogy onnantól az emeleten kellett töltenünk a délutánokat – jegyzi meg. Mélyen eltemette magában az abúzust, nem is tudatosan, de egyre inkább távolodott el a szüleitől és a nagyszüleitől. Az utcára menekült, fiatalon inni kezdett, 22 évesen tette le végleg az alkoholt. Évek óta jár csoportos és egyéni terápiára, szerinte leginkább mégis az járult hozzá a gyógyulásához, hogy elköltözött otthonról.

– Sokáig én magam is megkérdőjeleztem önmagam, hiszen annyira hihetetlen, hogy ez valóban megtörtént – mondja.
Arra a kérdésre, hogy kell-e, és ha igen, hogyan lehet beszélni a múltban elszenvedett abúzusról a családdal, azt válaszolja, ez szubjektív, egyén- és helyzetfüggő. Anna már felnőtt fejjel mondta el az édesanyjának, mit tett a nagyapja. – Először elfogadta a „valóságomat", de ahogy telt az idő, megváltozott, szuperlatívuszokban beszélt a nagyszüleimről, és végül ott telt be a pohár, amikor a komódjára kitette a nagyapám fotóját és az én fényképemet egymás mellé. Ezt már nem tudtam elfogadni, megszakítottam vele a kapcsolatot. Azóta jobban vagyok, csillapodott a szorongásom is.

Anna számára nagy segítséget jelent a férje és a baráti köre. A szülés is hozzájárult a gyógyulásához, ám azt mondja, a terhesség nem volt könnyű, ugyanis a várandóssága alatt jöttek felszínre a rég elnyomott emlékek. – Mintha megnyílt volna a kapu a tudatalattimhoz – jegyzi meg. Úgy véli, a gyermekkori szexuális abúzus tabutéma Magyarországon, és megnehezíti a helyzetet, hogy viszonylag kevés a jó szakember, akihez az áldozatok fordulhatnának. Az egyéni terápia mellett véleménye szerint arra is szükség lenne, hogy az áldozatok egymással is találkozhassanak. A Beszélj róla! honlap megálmodói az elmúlt fél évben két, nem csak áldozatoknak szóló beszélgetést is szerveztek. Sokan egymásra találtak itt, Anna jelenleg is azon dolgozik, hogy erős, segítő közösséget hozzon létre.

– Hivatalosan minden tizedik gyermeket érint Magyarországon, míg az európai átlag szerint akár minden ötödiket. A magyar adatokkal kapcsolatban azonban némi látenciával kell számolni, éppen azért, mert hallgatnak róla – mondja Víg Sára pszichológus, a Beszélj róla! honlap egyik alapítója. Az elkövetők 85-90 százalékban férfiak, gyakran közeli hozzátartozók (szülő, nevelőszülő, azonos vagy ellenkező nemű rokon) vagy közeli ismerős (például szomszéd, családi jó barát), akiben a gyermek megbízik. – Az esetek nagy részében nem lehet pedofíliáról beszélni, nincs arról tudomásunk, hogy valamilyen kimutatható szexuális aberráció áll a háttérben.

Az abúzus esetén legtöbbször a hatalommal, a befolyással való visszaélésről, a gyerek szeretet, gyengédség iránti igényének kihasználásáról van szó, nem feltétlenül szexuális motiváció áll mögötte.

Arra a kérdésre, mik az intő jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy érdemes szakemberhez fordulni, azt mondja, az abuzált gyerek viselkedése gyakran hirtelen megváltozik. Az alvás és étkezési zavarok, a romló iskolai teljesítmény, a régi, már „kinőtt" viselkedések, szokások (bepisilés, ujjszopás, körömrágás) újra megjelenése is intő jel lehet. Jellegzetes még szexuális abúzus esetén a hirtelen és szokatlan szexuális érdeklődés vagy ismeret – a váratlan és intenzív sze­xuális jellegű játékok, a korai szexuális vagy szexualizált magatartás vagy a korát meghaladó szexuális ismeretek.
Anna szerint a figyelmeztető tünetek nem feltétlenül jelentkeznek azonnal. Emlékei szerint az ő viselkedése 13 éves koráig nem változott jelentősen. Ugyanakkor a későbbi, szélsőséges kamaszkori viselkedés, az alkohollal vagy drogokkal való visszaélés mögött is a szexuális abúzus állhat.

– Alapvetően azt gondolom, ideális esetben nem is a szülőnek kell gyanakodnia, hanem olyan kapcsolatot kell kialakítani a gyerekkel, hogy ha bármi történik, érezze magát annyira biztonságban, hogy valakinek, egy hozzá közel álló felnőttnek el merje mondani

– jegyzi meg, hozzátéve, sok olyan esettel találkozott már, amely arról árulkodott, a gyerekek igenis próbálják jelezni, ha gond van, csak a felnőttek gyakran süketek erre. – Ha azt mondja a gyerek, hogy nem akar átmenni a szomszéd bácsihoz, rá kell kérdezni ennek az okára és nem azt mondani, hogy ne hülyéskedj már, megbeszéltük, hogy ma ő vigyáz rád.
Víg Sára úgy véli, a szülőknek már egészen a gyermek kiskorától kezdve meg kell tanítaniuk, hogy a gyereknek joga van jelezni, hogy egy érintést, kapcsolatot, tevékenységet szeret vagy sem, és ezt a szülőknek, hozzátartozóknak kötelességük figyelembe venni. Tudatosítani kell a gyerekben, hogy a teste az övé, csak az ő engedélyével, beleegyezésével érhet hozzá bárki – persze vannak olyan élethelyzetek, ahol ezt a szabályt meg kell szegni, például orvosi vizsgálat esetén. Azonban a szakember szerint ilyenkor is fontos, hogy a gyerek pontosan tudja, mi miért történik vele. Ha jelzi, hogy bizonyos dolgok számára nem jók, mellé kell állni az erőszakoskodó felnőttekkel szemben.
S miközben törvénykezésben jól állunk – 1991-ben a magyar jog részévé tettük az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és az utóbbi években a büntető törvénykönyv is egyre keményebben lép fel a gyermekek elleni erőszakkal szemben – hiába lenne adott a jogi környezet, mert a gyakorlat jelentősen elmarad az elmélettől – mondja Lux Ágnes gyermekjogi szakértő. Szerinte az egyik legnagyobb probléma, hogy sem az igazságszolgáltatásban, sem a gyermekvédelemben, sem a pedagógus-oktatásban nincs kötelező, speciális – a bántalmazásra nagy hangsúlyt fektető – gyermekjogi képzés. Vannak ugyan választható kurzusok, azonban rendszerszintű képzés nincs, így nem is meglepő, ha az illetékesek nem tudnak sokszor hatékonyan reagálni a gyermekjogsértésekre. Problémát jelent az is, hogy a gyermekeket nem tekintjük egyenlő partnernek. Mint mondja, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósulása még mindig több sebből vérzik, a rendszer nem működik jól. A gyermekbarát meghallgatószobák kialakítása fontos lépés volt a szigorodóbüntetési tételek mellett, de nem lehet megúszni a szakemberképzést, a prevencióba történő befektetést, az áldozatok számára nyújtandó komplex segítő szolgáltatásokról nem is beszélve.

Kihez fordulhatunk, ha gond van?
Lux Ágnes azt mondja, érdemes az Igazságügyi Hivatalhoz fordulni, és az Unicef jogsegélyszolgálata is segítséget nyújthat. – Jogi képviseletet nem nyújt, de bántalmazás kapcsán jogi tájékoztatást adnak, elirányíthatnak a megfelelő szervekhez – mondja Lux Ágnes.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

  • A családon belüli erőszak nem magánügy. Számos nemzetközi egyezmény és javaslat kimondja, hogy a családon belüli erőszak megszűntetése állami feladat. Kiemelendő, hogy a nők és gyermekek elleni erőszak a nőkkel szembeni diszkrimináció egyik formája, melyet szintén nemzetközi egyezmények is tiltanak. Mostanában sokat lehet hallani gyermekbántalmazásról, időnként megdöbbentő esetek kerülnek napvilágra.

  • 2011. július. 01.

    A NANE (Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen) Egyesület a Saatchi & Saatchi budapesti irodájának közreműködésével közös reklámfilm-kampánnyal kívánja felhívni a közfigyelmet a családon belüli erőszak áldozatainak valóságára és a gyerekbántalmazás hatásaira. Mind az 1994 óta működő segélyvonalunk, mind a kutatási adatok azt mutatják, hogy a leggyakrabban a nők és a gyerekek azok, akiket családjukban bántalmaznak. Ez a reklám a gyerekek bántalmazását jeleníti meg mítoszoktól és képi eufemizmusoktól mentesen úgy, ahogyan az a valóságban is történik.

OGYEI © 2011